Felhasználó név:  Jelszó:  Regisztráció Elfelejtett jelszó
 
 
 
 

 

Szép kártya elfogadó hely


 
Az év hala 2010-ben a nyúldomolykó | 2010-09-21
Kép 

A Magyar Haltani Társaság a 2010-es év halának a nyúldomolykót választotta. Viszonylag kevéssé ismert, bár széles körben elterjedt halfajra esett a választás.

Név
A magyar halászság nem különböztette meg a nyúldomolykót hasonló megjelenésű rokonaitól, ezért egyetlen népies neve sem ismeretes. A magyar halas szakirodalommal egyidős név a német név (Hasel) sajátos fordítása (a németben a Hase nyulat jelent).
Érvényes tudományos neve: Leuciscus leuciscus (Linné, 1758)

Leírás
Megnyúlt, karcsú testű hal, melyet nagyon könnyű összetéveszteni rokonaival, különösen azok ivadékkorban lévő példányaival. Testalkatáról elmondható, hogy kevésbé vaskos, mint a domolykóé, ami különösen a feji részre vonatkozik. Testmagassága a hosszhoz viszonyítva mindig kisebb, mint a másik közeli rokon fajé, a jászé. Szája kicsiny (a szájszegletből húzott merőleges vonal nem érinti a szem szegélyét), félig alsó állású. Faroknyele viszonylag hosszú és karcsú.
Úszói fontos támpontokat szolgáltatnak ahhoz, hogy megkülönböztessük a domolykótól. A nyúldomolykó farokúszója mélyen, élesen bemetszett. A farok alatti úszó szegélye homorú, míg a domolykónál domború vonalú. Hasonló különbség a hátúszó szegélyénél is megfigyelhető, de az kevésbé szembetűnő. A farok alatti úszóban 2–3 kemény és 7–9 osztott sugár van, ami a leánykoncértól történő megkülönböztetést segíti, mert annál az úszósugarak száma nagyobb. Pikkelyei közepes méretűek, az oldalvonalt alkotó pikkelyek száma (44)46–53(56), ami a szélső értékek, a vízterületeken belül is tapasztalt szórás, valamint a fajhibridek előfordulása miatt kevésbé biztos megkülönböztető bélyeg. Az oldalvonal fölött 7–8, alatta 4–5 pikkelysor található.
Garatfogai két sorban helyezkednek el, enyhén kampós végűek, számuk (balról jobbra) 2,5–5,2, vagyis általában a domolykóéval azonos.
Háta feketés, egész teste egyébként ezüstös színű, egyes vízterületeken aranyos csillogású, hasa fehér.
A hasúszók és a mellúszók halványsárga színűek, legfeljebb tövüknél lehetnek enyhén vörhenyesek. A többi úszó áttetsző, halványszürke.

Elterjedés
Európa jelentős részén közönséges, gyakori halfaj. Hiányzik Skóciából és a Skandináv-félsziget északi részéből, valamint a dél-európai félszigetekről. Elterjedt Írország egy részén is, ahova a horgászok csalihalként hurcolták be. Keletebbre nem ismeretes a Krím-félszigetről és a Kaukázusból, Szibériában viszont megtalálható egészen az Amur vízrendszeréig.
Elterjedési területén a halbiológusok a törzsalakon kívül három alfaját különböztetik meg: Ázsiai előfordulású a kirgiz nyúldomolykó és a szibériai nyúldomolykó, amelynek a törzsalaktól és a többi alfajtól eltérően van bizonyos, helyi halászati jelentősége. A harmadik alfaj a Franciaország déli részén, a Rhőne, Garonne és Adour folyók vidékén található meg.
Magyarországon nyilvántartott előfordulási helyeinek száma úgy bővül, ahogyan az elmúlt két évtizedben felélénkült halfaunisztikai kutatások kiterjednek az ország minden részére. Harka és Sallai (2004) Magyarország halfaunája című könyve folyórendszerenként csoportosítva a következő előfordulási helyeket sorolja fel:
•    Öreg-Duna, Moosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába, Hársas-patak, Huszászi-patak, Répce, Lapincs, Pinka, Strém, Cuhai-Bakony-ér, Ipoly, Kemence-patak, Fekete-víz, Ménes-patak,
•    Dráva, Mura, Kerka, Kerca, Szentgyörgyvölgyi-patak, Kebele, Cserta, Alsó-Válicka, Bajánházi-
•    patak, Rinya;
•    Tisza, Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Ronyva, Sajó, Csörgős-patak, Bódva, Rakaca, Hernád, Vadász-patak, Tarna, Tarnóca;
•    Fekete-Körös, Sebes-Körös, Maros.

Biológia
Patakokban és kisebb folyókban a pisztráng szinttájtól lefelé, egészen a lassú folyású alföldi vizekig megtaláljuk, állóvizekben azonban ritkán alakul ki állománya (még leginkább a víztározókban). A Balti-tenger mentén félsós vízű területeken is előfordul.
Kisebb csapatokban jár, de a megfigyelések szerint az öregebb példányok – az ívási időszak kivételével – magányos életmódot folytatnak. A nyúldomolykó kedveli a növényzettől mentes, homokos vagy kavicsos aljzatú vízszakaszokat.
Ivarérettségét a különböző vízterületekről származó adatok szerint általában 3–4 év alatt éri el, azonban Krupka (1969) a szlovákiai Turóc (Turiec) folyóból már 2-éves korban tapasztalta az ivarérettséget. Ívóhelye általában egész évi tartózkodási helyének közelében van, nászát nem előzi meg hosszú vándorlás.
Az ívási időszakra vonatkozó szakirodalmi adatok meglehetősen ellentmondásosak. Általában márciustól májusig jelölik meg az ívás idejét, de Angliából februári ívásról is van adat, Balon (l967) szerint pedig az Oravai-víztározóban júniusra is áthúzódhat a nyúldomolykók násza. Iwaszkiewicz (1970) Lengyelország alföldi jellegű folyóiban egymáshoz közeli területeken – különböző időpontokban, 10–24,8 °C közötti vízhőmérsékletnél figyelte meg a nyúldomolykók ívását. Ebből kiindulva feltételezi, hogy az ívási időszakot nem az ívóhelyek vízhőmérséklete határozza meg. Hazai adattal e vonatkozásban nem rendelkezünk.
Tipikus ívóhelyét a kavicsos-köves területek képezik. Iwaszkiewicz (1970) megfigyelései szerint rendkívül jól alkalmazkodik más jellegű ívóaljzathoz is, így vízinövényekre, forrásmoha szőnyegre és benyúló fűzgyökerekre is lerakja ikráit. Testnagyságától függően a nőstény néhány ezer db, tehát viszonylag kisszámú ikrát érlel. Az ikraszemek sárgás színűek és 1,5–2 mm-es átmérőjűek. Ha alacsony hőmérsékleten történik az ívás, az ikrafejlődés hetekig is eltarthat.
Természetes körülmények között a domolykóval, a küsszel (Holèík 1962), a jásszal (Penczak és Urbanowicz 1970) és a szilvaorrú keszeggel (Plik¹s és Aleksejevs 1998) alkotott hibridjei ismeretesek.
A nyúldomolykó ivadékának fejlődéséről, táplálékáról nem rendelkezünk pontos adatokkal, annyi azonban bizonyos, hogy az ivadék rendkívül sekély, néhány cm-es mélységű szélvizekben keresi táplálékát. A növendék és felnőtt példányok is előszeretettel keresik fel a szélvizeket, ahol a reggeli és az alkonyati órákban a víz felett lebegő rovarnépségre vadásznak. Mindenevő halfajnak tekinthető, amely növényi táplálékokat is elfogyaszt a rovarok és rovarlárvák dominanciája mellett. Gyurkó (1972) erdélyi megfigyelései szerint tavasszal a nyúldomolykó táplálékát növényi anyagok és halikra alkotják.
Hazai növekedési adatokkal nem rendelkezünk, a külföldi tájékoztató jellegű adatok szerint azonban rendkívül lassú növekedésű halfajnak számít. Általában 20 cm-es testhosszt ér el, az ennél nagyobb példányok már ritkaságnak számítanak. A nemzetközi szakirodalomban említett rekordpéldány 1976-ban egy csehországi horgász fogta a Beèva folyóból: a 37 cm-es nyúldomolykó súlya 0,9 kg volt (Lusk és mtsai 1983).

Gazdasági és természetvédelmi szempontok
Apró termete, lassú növekedése következtében ragadozó halfajok alkalmi táplálékát képezi, egyébként halászati-horgászati szempontból nem jelentős halfaj. Ikrapusztításával, esetleges táplálékkonkurenciájával egyes pisztrángos vizekben kevéssé kívánatos lakóvá válhat.
Halászat tárgyát Európában sehol sem képezi. Húsminősége nagyon silány. Ízetlen, száraz, erősen szálkás húsa miatt általában nem fogyasztják. kis termete és sekélyvízi élőhelye miatt véletlenül sem igen kerülhet a halászzsákmányba. Horgászata a domolykóéhoz hasonlóan történhet, leginkább apró műléggyel érhető el jó eredmény, a könnyű úszós készség nem mindenütt eredményes, mert rendkívül óvatos, nehezen becserkészhető halfaj.    
Magyarországon jelenleg jogszabály tiltja akár halász, akár horgász eszközökkel történő fogását és magától értetődően csalihalként történő használatát is. Korábban a nyúldomolykó (1988–1993) a védett állatfajok között szerepelt, majd védettsége feloldásra került.
Az elmúlt évben a 88/2009 (VII.7.) FVM – KvVM együttes rendelet a nem halászható (horgászható) fajok közé sorolta. A nyúldomolykó jogszabály útján történő védelmének indokai és hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. Egyrészt olyan halfaj, amely Európa jelentős részén – természetes előfordulási területén – gyakorinak számít, állománya nem veszélyeztetett, másrészt kifejezetten erre a fajra nem irányul sem halászati, sem horgászati tevékenység. Legfeljebb a csalihalgyűjtés közben befogott és – a hasonló megjelenésű fajok miatt – helytelenül meghatározott néhány példány jelenthet állományában veszteséget, ami azonban eltörpül a ragadozó halfajok által fogyasztott mennyiséghez képest.

Vissza a cikkekhez....
 
 

Duna és Dráva folyó töltésen történő járműközlekedés rendje
bővebben.. pdf megnyitás
2017-05-11
Baranya Megyei Halfogó Horgász Csapatbajnokság I. és II. osztálynak 2017. június 17-én (szombaton) kerül megrendezésre a Domolosi horgásztavon. A verseny kiírása további részletek....
2016-06-03
Megyei Halfogó Horgász Csapatbajnokság az I. osztálynak 2016. június 18-án, míg a II. osztálynak 2016. június 19-én kerül megrendezésre a Domolosi horgásztavon. A verseny kiírása további részletek....
2015-10-09
2015. november 22-én kerül megrendezésre a II. Kökényi pergető verseny a Malomvölgyi I. (Kökényi tó) tavon. A versenyről bővebb információk: Mészáros András 30/663 1052 számon.
további részletek....
 
Mi a véleménye az online területi jegyek bevezetéséről?
Ideje volt modernizálni a területi jegyeket is, jól használható.
Jó volt a nyomdai úton előállított papír alapú területi jegy.
Ha nem kell nyomtatni az online jegyeket, akkor jó megoldás lesz.
 
 Vendég: 18
 Legújabb tagunk: Krisz. 9